Új nap virrad
SKYPE
Miki: Szia 
Szép estét!
Indulok pancsizni! Utána jövök.
Itt vagyok. És te?
Panka:Szia
Miki: Szióka! Örülök neked. Liza lefárasztott?
Panka:Hát ma igen. Borzasztó nyűgös volt, alig bírtam vele.
Valami nincs rendben náluk....
Miki: Hogy érted?
Panka:Az apja otthagyta őket a nyáron.
Az anyuka elég izgága és türelmetlen.
A kislány érzi az egészet a maga kis fejével.
És félszavakból el is kotyog dolgokat.
Miki: Igen a gyerekek sok mindent el kotyognak.
Van remény az újra kezdésre?
Panka:Azt én nem tudom, de nem is érdekel ez a része.
Az viszont eléggé megvisel, hogy az anyuka,
amikor jön a kislányért, akkor ahelyett hogy megölelgetné,
vagy örülne annak, amit rajzoltunk, festettünk neki,
ahelyett vezényszavakat osztogat a gyereknek,
és közben nekem meséli az újabb sikerélményeit élesben.
És a sikerélménnyel most nem a munkára gondolok!!!!!
Na, ezt a gyerek mind hallja, persze, hogy hisztizik, meg lázad!!!!!!
Miki: Pedig csodálatos kis csaj. Kár érte.
Holnap dolgozol?
Panka:Igen.
Már ma is voltam.
Miki: Hosszú volt a nap?
Panka:Nem. Tudod, hogy én nyüzsgő vagyok. Itthon maradni nekem büntetés.
Miki: Örülök, hogy jól bírtad. Eredményes voltál?
Panka:Nem 
Nem is akartam igazán dolgozni.
Miki: Hanem???? 
Panka:Nem muszáj eredményesnek lenni. Lehet linkeskedni is.
Csak akkor kevesebb a fizetés.
Ha eredményes vagyok, akkor megduplázhatom.
Miki: Akkor valamelyest a magad ura vagy.
Panka:Igen. Eldönthetem, hogy mennyit keresek.
Elég-e a minimál, vagy több kell.
Miki: Csúcs! Voltam én is ilyen helyzetben. Üzletkötő koromban.
Panka:Mesélt neked Manóka magukról?
Miki: Igen. Szomorú a helyzetük.
Panka:Délután priviztem vele, elpanaszolta nekem is. De ez titok, arra kért.
Persze mindenkit arra kér szerintem. Jól meg is könnyeztetett!
Miki: Nekem is nehéz volt bölcsen hallgatni.
Egy család élete munkája válik semmivé.
És még továbbra is adós marad.
Panka:Nem tudok erre mit mondani.
Végigcsináltam Cicával ugyanezt.... és most Manóka!!!
Miki: Lehangoló még tudni is róla, de nekik átélni szörnyű,
felfoghatatlan.
Panka:Én meg azon siránkozok,
hogy a tíz pár csizmám közé miért nem kapok végre
egy pirosat, ami még nincs. Szégyellem magam ilyenkor.... 
Miki: Ne szégyelld! Megküzdötted a magadét.
Gondolok a német munkádra.
Levezekelted a nem létező bűnödet is.
Vágyakozz a piros csizmára. Megérdemled.
Panka:Igen. Mindig azt mondom, hogy annyim van, amennyi nekem elég.
Annyim nincs, hogy adni tudjak belőle....sajnos.
Most megyek. Itt felejtettem magam az otthonodban, bocs...
Miki: Adj mosolyt annak akinek mosolyra van szüksége!
Pá jó éjt.
Utolsó kommentek