Szélvédő előtt ülök, vezetek.
A nap fénye a tájat fedi be.
Suhannak a fák rendre, sorban.
Felettük repülő áll, csíkjára támaszkodva.
Rádióból sramli szól, sörben fürdünk!
Rád gondolok, ketten megyünk.
Szeretlek téged! Nem érzed!
Nem beszéltünk több mint fél éve.
Most mellettem ülsz, valóságos az érzés!
Szótlanul megyünk, a nap kísér.
Lassan óvatosan megyek, nyújtom a percet.
Itt ülsz, nem szólsz, csak érezlek.
Mégis legbelül boldogság önt el!
Meg érinteném kezed, érezlek.
Összevillan szemünk, nevetünk.
Sramli szava vált. Hogyha egyszer...
Igen veled teszem.
Munkába érve a könyvben
egy fejezettel lendülök előbbre.
Remélem hamarosan kész lesz.
Tudom, az elsőt neked küldöm el!
Ölellek gondolatban, tartalak szorosan!
Elengedtelek régen, kérted.
Ha találtál mást boldogságod legyen teljes!
Könyvem akkor zárd el mélyre.
Emlékkönyv legyen belőle.
Felhő jött a nap elé. Ugyan miért?
Utolsó kommentek