Strandon vagyok, úszok.
Úszok.
Ha úszok többnyire víz alatt.
A csarnokot betölti a zaj, zsivaj.
Pára elszívó búg monoton, hangosan.
Gyermek zsivaj hasogat vékonyan.
Szól a síp, ajtó nyílik és csukódik.
Bánt a zsibongás. Nem bánt lent a víz alatt!
Csend ott sincs, ne gondold azt!
Hallom sír az egyik szivattyú.
Túlfolyó peremén átbukó víz csobog.
Nehéz csendben nagy a nyugalom.
Úszok.
Úszok lassú, széles tempóval a víz alatt.
Vezet a csempébe rakott csík, látszik.
Víz felszínén a nap játszik.
Lent a hullám fodra s a napfénye
szép mintákat fest a csempére.
Ragyog!
A szivárvány színeiben csillog!
Szép!
Az arcod ragyog Csillag!
Rád gondolok most is újra.
Nevetsz, cikázik a hullámok fény játéka!
Lassan úszok.
A levegő eddig tartott!
Felmerülök, s te lent hívogatsz!
Levegőért kapok, sóhajtok
sokat, nagyot. Rád gondolok.
Hívsz vissza! Vársz!
Megyek kedvesem.
A fenti zsivajt, fényes mámorra
cserélem veled!
Úszok.
Úszok lassan veled.
Csak ne kellene itt hagyni!
A fenti zajban levegőt kapkodni.
Szirénem csendesen hívón vársz.
Pár tempó ismét a felszín vár.
Kedvesem!
Fejemben, szívemben, gondolatomban,
mindig magammal hordozlak.
Utolsó kommentek