Láttam egy hölgy hátát néhány másodpercre.
A látványtól azonnal te jutottál eszembe.
Hajnali órában, távol városodtól te nem lehetsz.
Nem keltem, nem indultam utána.
Inkább nyitottam szívem titkos kamrájába.
Titkos kamra a legnagyobb szoba, szép lakója te vagy.
Benyitottam kellő tisztelettel, lelkem ünneplőbe öltöztettem.
Nézlek! Csodállak, mint mindig!
Örömtől szívem túlcsordul most is.
Mosolyod hív, csábít. Karod tárod.
Megnyugvást találok ott.
Első hava vastagon hull az idei télnek.
De karodban nem érzek csak melegséget.
Ölellek, szorosan tartalak kezemben.
Szeretlek! Szeretlek!
Utolsó kommentek