Vonatra várok, sokat.
Állomás előtt a padok hosszú sora.
Leülök.
Nézem a ténfergő tiniket, siető őszeket.
Több mint egy órát itt tölthetek.
Platánfák alatt a lég kellemes.
Rád gondolok kedvesem.
Tudom, itt szembe nem jöhetsz,
mégis nézem, melyik lehetsz.
Jönnek szembe sokan lányok, asszonyok.
Kinek haja, kinek járása hasonló!
Hozzád egy sem fogható.
Szemem nem vonzza hosszan,
csak egy pillanatra tartja fogva.
Bólintok hasonlóság volt, nem volt.
Tervezgetem írásom elküldöm neked.
De félek, fáj az emlékezés.
Óvnálak, védenélek!
Tedd azt! Hallom hangodat.
Vagy ne! Nem kívánom tudtodat.
Kétség ront lelkemre, mint hullám a fövenyre.
Hol meleg napsugár az emlékezés,
hol nedves, vizes, hideg ár.
Lenne annyi sok mondani valóm.
Hallgatnálak s hallgatnák veled, akár a csendet.
A kétség csorgatja elmémbe mérgét.
Friss levegő, kellemes. Város zaja csendes.
Autó indul óvatag, hangjáról ladaniva az.
Robogó zümmög ezerrel, megy vagy 25-tel.
Nevetés, beszédhang jön úton át a fák között.
Várok.
30 eltelt, még 40 míg velem a vonat döcög.
Látlak.
Szemem az aszfaltra szegezem. Gondolatom lát.
Gondollak kedvesnek, ahogyan ismerlek,
Mosolygósnak, ahogyan szeretlek.
Karod álmom menedéke.
Szép délután, csendesen mosolygok rád.
Szívem kapuját kitárom, sétálj kedves.
Kiperdülsz, táncolsz, nevetsz, incselkedsz.
Szabadságod velem vagy nélkülem képzeled?
Ezer bánat vagy annyi öröm?
Gyógyulni bírsz? Szavam, karom nem gyötör!
Vajon bántana, ha gondolatom hozzád eljuttatom?
Ha tudnám válaszodat! Írnék azonnal vagy soha!
Lesz bátorságom lesz talán az írásom rád talál.
Telnek a percek, lassan időt hagyva
lassú gondolatnak.
Hiányzol! Érzed?
Magamban neked, veled beszélek.
Jönnek sorban az autók,
Félkor jönnek mennek a vonatok.
Hallgatom gondolatod, várom.
Mentséget számomra kerestél, találtál?
Gyengeségem menteget előtted?
Hallom a hangost, a bemondót.
Vonat indul a második vágányról.
Nézem az órát az állomás falán.
Bő tízperc még és 'mék.
Veled töltött rövid óra. Emlék.
Utolsó kommentek