Viharos NET szerelem, részletek

Szép leány, kedvesem, Pannácskám!

A reggeli nap mosolyog melegen rám.

Eszembe jutottál! Nem, nem.

Gondolatom mindig nálad jár.

A napról, ragyogásáról, szemed!

Melegéről, ölelésed idéztem fel.

Fájón hiányzol. Hangod nem hallhatom.

Nem hívhatlak skypen, telefonon.

Nem írhatok neked levelet, s e-mailt.

Olvaslak viszont! Olvaslak naponta.

Régi leveleid lapozom minden szolgálatban.

Örömmel megyek a dolgozóba,

oda s vissza úton mindig velem vagy.

S ha beértem mint régen.

Neked írok hosszan, szép emléket.

Összegyűjtöm versünket, levelünket.

Bánatunkat, örömünket, civódást és civakodást.

Dagad, dagad az iromány.

Talán regénnyé összeáll.

S ha így lesz, adott szavam megszegem.

Elküldöm neked, ha más nem is,

Kettőnk emlékkönyve lesz!

Kicsi Csillagom, Pannám, Pannácskám.

Neved ajkamon, csendesen dúdolgatok.

Nézem az elsuhanó tájat. Téged látlak.

Gondolatom nálad, csendesen megtalállak.

Kérted pezsgős csókkal eresszelek el ha szeretlek.

Nem zavarlak írással, szóval. Csak gondolattal.

Nyíló ajtóban látlak most kedves.

Követi heves ölelésem.

Meg volt vetve vágyunk ágya, előre levélben.

Nem hagytunk szónknak fölös beszédet.

Mosolyunk, csókunk, csókunk és mosolyunk.

Ölelve kevertük.

Jaj, édes emlék! Köszönöm, hogy megszülettél.

Suhanok, haladok! A vonat elindult.

Felnézek. Előre nézve látlak téged.

Ilyen vonat vitt anno hozzád.

Eddig erre még nem járt.

Emlékeimen át hozzád repít. Ez is.

Emlékek! Drága ajándéka az égnek.

 Veled lehetek akkor is ha

belőlem nem kérsz többet.

Kiszállok, a peronon ott vársz!

Csodállak, csodállak.

Emléked fűszere mostani életemnek.

Százszor, ezerszer átélem közös perceinket.

Nem tilthatod! Nekem jó nagyon.

Ölel két karom. Tested jó nagyon.

Illatod érzem, csókodat kérem.

Gondolatom hozzád csatangol.

Lesz-e álmunk még közös?

Mesét újra együtt szövünk?

Visszatértem a vonat lefékez.

kép:http://www.noondarkly.com/category/magyar/

Ülök a vonaton, lábam a szemközti padon.

Laza vagyok, várom az indulást nagyon.

Fázom. A klíma jó fagyos.

Szenvedek. Mikor érek haza és pihenek?

A nap lenyugodott, szemem nem hunyorog.

Hamar este lesz, tudom. Még nem indul a vonatom.

Gondolatom elkalandoz. Öt óra vonat, két óra autó.

Nálad vagyok! Lennék, ha engednéd.

Szeretlek kedvesem! Nagyon!

Kívánom szavad s ölelésed!

Egyszer tán megkapom.

Szeretlek nagyon!

Kedves. Kedvesem.

Bűbájos asszony!

Elvarázsolt.

Szép arcodat ujjam hegyével becézem.

Bőröd alig, alig érintem.

Állod mozdulatlan, hagyod áhítattal.

Ragyogó szemed szikrázón mélyed enyémbe.

Mintha kiolvasnád mit látok tiédben.

Szerelmünk lángja izzik, tükröződik!

Érintésem, kedves mosolyod köríti.

Nem mozdulunk, csak az ujjam érint.

Sóhajunk sem száll, az idő megállt.

Ujjam siklik arcodról, a szád ívén megáll.

Óvatosan csókot lehelsz rá.

Körbe rajzolom lassan tétován.

Állad várja. Kissé megemeled.

Nyakad kínálod két kezemnek.

Csiklandós vagy alig várod,

két kezem a válladra találjon.

Sóhajjal emeled kebled,

láttodra én is remegek.

Kezeim ölelésre vágynak,

Kebled, mellett hátadon egymásra találnak.

Magamhoz vonlak, tartalak erősen.

Pedig menekülni nem is akarsz előlem.

Lágyul ölelésem csókoddal nyugtázod.

Véremben ez vet újabb hullámot.

Döntelek oldalra simulok s te

bújsz hozzám szorosan.

Sóhajunk s lelkünk együtt száll magasba.

Testünk marad lent összegabalyodva.

Maradunk, nyugszunk, a csomót nem oldjuk.

Egymás testében az időtől elbújunk.

Társam titkos sóhajaim súlyát sejtve

elém állt indulásom előtti este.

-        mikorra vár?

-        Nem vár. Nem tudja, hogy megyek.

Ha megírom előre, azt mondaná, ne menjek.

És én szót fogadnék.

Váratlanul megyek, így kiderül kellek-e?

-        Mit viszel születésnapjára?

-        Majd útközben veszek ajándékot.

Nagyot nyelve, lehajtott fejjel minden rosszra felkészülve kérdezi.

-        Nem gyűrűt viszel ugye?

-        Nem. Feleltem, de válaszom bennfogott sóhaját ki nem engedte.

Hisz Ő sem kapott húsz év múltán sem.

Átfogalmazta hát a kérdést lényegre törőre.

-       Haza jössz … Még …?

Hazaérve gyötörtek kétségek bőven!

Mással nem oszthattam meg, csak őrlődtem közben.

Kérdeztem a lányom: mit szólna új anyukához?

Néztem a cégben a munkalehetőséget azon a környéken.

(Akkor nem volt, most már van iroda hol mostani munkám folyhatna.)

Este a szokásos csendes, én a gépet vertem.

A két lány egymást nevelte.

Hangos szót hallok, tisztát érthetőt!

Apa hoz új anyukát te pedig elköltözöl!

Hoppás! Háború magja elvetve!

Csak várjam mi lesz majd kettesben!

Fülelek tovább merre visz a vita szava?

Jó majd megbeszéljük.

Meglepett társam csendes szava mikor lefeküdtünk.

Ugye nem cserélsz le? Inkább hozd ide második feleségnek.

Tréfára vettem de nem volt őszinte mosolyom.

Sötét volt,éjjel a válasz másnapra halasztós.

Hátsó borítóra szánt szöveg

Pornográf jelenetektől sem mentes szerelmi történet igaz krónikáját tartod kezedben.

Szövődött, való életben a világháló segítségével.

Két felnőtt, testében érett szívében kamasz között.

Legyen tanulság, a szerelem nem korhoz kötött!

Felnőtt játék a játék keretén túlnőtt, belőle szerelem szövődött!

Többször emelte egekbe és sújtott le porba ismét történetünk mindkét hősét.

S ha olvasod történetünk, hamar meg ne ítélj.

Nem tudhatod, számodra mit rejteget a sors könyve még!

Ötven év alatt sem ismertem meg szerelem ily mély ízét, édes szenvedést.

Ha történetünk húrt nem penget benned, ne ítélkezz. Elnéző mosollyal tedd le.

A közös történetünk végére értem. :(

Szeretettel, örömmel éltem újból rövid és viharos kapcsolatunk. Beszélgetéseinket újból olvasva-hallottam, nevettem szomorkodtam vagy könnyeztem közben. Képeket szerkesztve, dalokat újra hallgatva andalogtam, nála voltam. Bár évek teltek el! Ma is elrévedek. Szeretem Pankám!

Nem is tudom egy ponttal lezárni most a blogot!

Hogyan tovább? Felvázolom.

Írtam a könyv elé és végére ajánlót. Most ide idézem.

Írok pár történetet mi a könyv születése közben megesett.

Majd verseltem míg engedte, hiányát szenvedem.

Lap mely nyitja e könyvet

Lap mely nyitja e könyvet lapozáskor alulra kerül.

Így lesz tápja és vágyak ágya érzelmeink csodás hullámának.

Mely sorról sorra lapokon át életre kel

és teljesedik testi, lelki szerelemmel!

A történetünk csak az elme és lélek álmairól szól,

Mit vittek a bitek s baytok szerelmem laptopjához.

Testünk is találkozott s ölelt mohón,

Ölelésben az írott szót nem múlta alul.

Itt most mégsem találsz beszámolót,

csak azt ami a NET-en át száguldott.

Talán egy másik történet lesz máskoron.

Miki:   Nem mese ez gyermek!

A való élet nem papírra vetett sorok halmaza. Tudom és meg is tenném amit a mesék vége kíván.

De idő kell hozzá.

Panka:Rendben. Értem. Idő pedig van rengeteg!

Miki:   Hol?

Panka:Hát izé....valahol biztosan. Valami másik dimenzióban.

Majd élünk öregesen, összecserélgetjük egymás fogsorát, totyogunk majd trotykosan a lakásban

és jajgatunk azon, hogy itt is fáj, meg ott is!

Miki:   Úgy legyen. Nem tudok nevetni. Bocs.

Addig is szeretnék a közeledben maradni. Ha tehetem!

Panka:Én nem írtam semmi olyat, ami ezt meggátolná. A barátságom változatlanul a tied!

De testiséget nem adhatok hozzá! Csupán erre céloztam. Bár nagyon nehéz megállnom,

mert kívánlak minden nap, szeretkeznék veled eszméletvesztésig.....de nem lehet!

Mert akkor soha nem fogok tudni eltávolodni tőled, és abba beleőrülnék!

A hiányod sokkal jobban fájna, mint az elválások a találkozások után

Miki:   Most ezt nem tudom kibogozni.

Panka:Nem baj. Hogy is tudnád....nem vagy egyedül.

Nem konganak a falaid minden este, nem tudod, milyen az, hogy nincs kihez szólnod,

ha kellene egy pohár víz éjjel, nem tudod, milyen az, hogy egyedül eszel az

asztalnál....soroljam????????

Miki:   Ezt a részét értettem. Éltem én is egyedül 3 évet.

Panka:Nem tudod, milyen az, hogy gyűlölöm az éjszakákat, mert nyomaszt a csend!

Inkább alszom nappal, mert akkor nyugodtabb vagyok, mert vannak életzajok körülöttem

Ilyen lehet a koporsóban....

Miki:   Ismerem az érzést. Régen volt de nem jó.

Panka:És tudod, amíg téged szeretlek, addig nem tudok mást szeretni. Nem tudok nyitni,

nem tudok kapcsolatokat kialakítani, mert taszítanak a férfiak bókolásai!

Amíg az ember nem zárja le az előző kapcsolatát, addig nem nyitott egy újra

Ezt neked tudnod kell, hisz ismerned kell ezeket a tanításokat!

Miki:   Most kérdem amit az előbb ígértem. Ha eltűnök az segít?

Könnyebben találsz társat? Ha gyakrabban megyek az segít? Vagy rosszabb?

Lezárnád velem a kapcsolatot?

Szeretlek annyira, hogy ha a boldogságod úgy kívánja elengedjelek.

De ha nem segít, én ragaszkodom hozzád.

Panka:Nem kell eltűnnöd. Én ilyet nem kértem. A barátságod fontos nekem. Csak ne szeress!!!!

Legalábbis szerelemmel ne! Csak barátilag.

Miki:   Ezt csak hazudni tudom. Bujálkodom veled minden gondolatomban.

Mindig ugrásra kész vagyok ha kívánod, s barát csak látszatra.

Panka:Mondd meg , de őszintén!!! Szeretsz állítólag egy nőt szerelemmel!

Nincs egy icipici lelkiismeretfurdalásod sem azzal kapcsolatban, hogy semmi mást nem adhatsz neki,

csak szexet? Elmész hozzá, keféltek orrba -szájba, bujálkodsz vele gondolatban....

de többre nem tartod? Hazamész, mint aki jól végezte dolgát, és éled az életed tovább.

Alszol a feleséged mellett, Őt tiszteled, becsülöd.

Szerinted az a nő, akit szeretsz állítólag szerelemmel, nem vágyna ugyanerre?

Miki:   Nem mondod komolyan, hogy így látod. Szerinted ilyen vagyok?

Nem gyötör a kétség, a gondolat engem? Igazad van. Minden sorod igaz. Hitvány alak vagyok.

Érdemtelen a szerelmedre. Felejts el. Nem érdemellek meg. Te különb vagy nálam.

Aljas élvhajhász vagyok. Én a fő gonosz.

Panka:Én csak kérdeztem....megosztottam veled szorongásaimat....félelmeimet....nem vádaskodtam....

de úgy látszik jobb lett volna ezt is magamban tartani, mint minden egyebet.

Elnézést kérek....nem gondolkozom, nem beszélek...egyébként is tök jó ez a

csukott szájjal való irkálás...akár néma is lehetnék! Semmi gond, megszoktam, nem probléma.

Ha kérhetem, majd vedd ki a skype-feliratból a "csókollak kedvesem" köszöntést. Köszönöm.

Miki:   Kiveszem.

Néhány napig biztosan nem kereslek. Örülök, hogy megismertelek és ennek a néhány hónapnak is.

Boldog voltam veled. Bocsáss meg nekem.