Társam titkos sóhajaim súlyát sejtve
elém állt indulásom előtti este.
- mikorra vár?
- Nem vár. Nem tudja, hogy megyek.
Ha megírom előre, azt mondaná, ne menjek.
És én szót fogadnék.
Váratlanul megyek, így kiderül kellek-e?
- Mit viszel születésnapjára?
- Majd útközben veszek ajándékot.
Nagyot nyelve, lehajtott fejjel minden rosszra felkészülve kérdezi.
- Nem gyűrűt viszel ugye?
- Nem. Feleltem, de válaszom bennfogott sóhaját ki nem engedte.
Hisz Ő sem kapott húsz év múltán sem.
Átfogalmazta hát a kérdést lényegre törőre.
- Haza jössz … Még …?
Utolsó kommentek