Szép fehér lap! Csodállak!
Sétálok rajtad betűkkel, szavakkal.
Soroknak helyet adsz!
Nem sért, nem bánt durva szóözön.
Kritika nélkül beléjük öltözöl.
Mint kelme mit tervező szab, varr, ragaszt!
Csak a végén dől el hogyan mutat.
Papírom jó fehér lapom.
Köszönöm neked, hogy felpróbálod.
Mint virágágyás mely földjébe
kertész, magot s hagymát rejt.
Kivirul, ha eljön a kikelet.
Gondozza, ápolja, félti kincseit.
Köszönöm, hogy őrzöd rímeim.
Fehér lapom köszönöm, hogy
nem irigyled a festő színeit.
Nem várod grafit kósza táncait.
Csak azt őrzöd pontosan mit két kezem ír.
Lapok ha gyűlnek, egymás fölé kerülnek
Örömök, bánatok, történetek gyűlnek.
Azt sem veszed zokon. Tudom.
Köszönöm fehér lapom, hogy velem táncra perdülsz
elmém dallama rajtad zeng, repül.
Vágy, ha elküldöm a légbe.
Megőrzöd, hogy rá később emlékeztess!
Fehérlap vágyam, örömöm beléd öntöm.
Mint szobrász a mintába bronzát.
Kottából a dal ujjongva felszáll.
Tőled szavam rám visszaköszön.
Megosztod gondolatom, viszed, hirdeted
Nem kérded tetszik-e.
Vagy van irigyem?
Viszed, osztogatod örömöm, reményem.
Szeretem simítani szűz tested.
Olvasni is szeretem, ha megtelt.
Nem kérsz, csak adsz üresen vagy telve.
Köszönöm még egyszer!
Utolsó kommentek