Ülök a padon, egy szeptember végi napon.
A nap bágyadt fénnyel lágyan arcomba hajol.
Becsukom szememet, jól esik melege.
Téged látlak benne csukott szememmel.
Lágyan simogat, mint tenyered hajdan.
Jó. Jó a gondolat. Emléked édesíti napomat.
Melegíti mellkasom, a szívem érzem, verdes.
Nem nyugszik távol tőled, nélküled.
Mosolyod érzem, hangod nem hallom.
Csendesen ülünk őszi napon, a padon.
Vonaton robogok, sokat visz oda s vissza.
80 - 90 óra havonta a kvóta.
Nézek ki a fejemből álmosan,
Nézem a telefont.
Rajta filmet, mit kedvesem adott.
Nézem a többi utast, mind fapofa.
Nézem a tájat, nézem a fákat.
Nézek, nézek a szemem száraz.
Ismerős ül a fülkébe, végre beszélhetek.
Vagy hallgatom, nézem.
Eltelik néhány perc.
Köszön, leszáll.
Nézek utána, nézem.
Friss arc, új ismerős.
Állomás köznyi életek.
Egész történetek.
Mosolyogva röppen el néha az út.
Másfél óra elmúlt.
Ébredek.
Fejed a hasamon, a hajad betakar.
Kezem fejedre tettem, álmodom.
Jó így veled ébredni, hajnalban rád gondolni!
Ébredek.
Mégsem vagy itt velem.
Meztelen fekszem az ágyon.
Báránybőr párna a derekamon.
Jó volt azt álmodni, veled vagyok.
Párnámat este ismét derekamra rakom.
Négy napja, hogy arra ébredtem
fejed a hasamon, kezem a hajadon.
Gyapjas párna tévesztett meg,
idézett álmos reggelen nekem.
Négy este már, a párnát kikészítem.
Hasamra, derekamra teszem
és álmodlak téged!
A nap bágyadtan mosolyog.
Arcom felé fordítom.
Rajta fény s árnyék játszik,
Tetszik. Hagyom.
Elsuhanó táj az ablak mögött.
Halad a vonat, zötyögök.
Állomáson utasok ki jön, ki megy.
Mosolyok s üres tekintetek.
Integetnek páran, ölelkeznek is néhányan.
Kedvesemre gondolok.
A napba mosolygok.
Jó. Így nem bárgyú.
Nem tudják, mire gondolok.
Mosolyát felidézem.
Elmerültem benne három este.
Édesen ölelt, szeme fényesen becézett.
Kedvesem kedves emléke!
Bennem róla film pereg.
Rándul a vonat, síp szólal.
Mosolyom az állomásról kihalad.
Minden nap, minden órában veled vagyok!
Rád gondolok!
Munkába járni s dolgozni szeretek okát tudod.
Veled vagyok, rád gondolok.
Édes bús gondolatok.
Írok úton és útfélen, munkában neked.
Egyszer majd elküldöm.
Talán nem okoz fájdalmat neked.
Fáj, hogy törtem csontod, szíved, lelked.
Pedig te vagy kit igazán szerettem.
Nem jó a szó, rag rajta nem pontos!
Szeretlek. Szeretlek is míg engeded.
Ötven év, szégyenem veled megosztom.
Neked soha nem hazudtam és dolgokat el nem hallgattam.
Megfogott lényed, egészen rabja lettem.
Szeretem édes bilincsed.
Ott vagyok, ott tart fogva minden szép gondolat.
Neked szól, neked küldöm elmém csendes beszédét.
Bánt az űr? Bánt, hogy hagytam. Barátod maradtam.
Elfogadod szavam csendes, neszes éjszaka?
Írhatok, mint régen egyszer? Vagy bánt a gondolata?
WC-n voltam. Piss.
A csapból csobog a víz.
Folyékony szappanon ujjam-nyomom.
Krém abból kéken tenyeremben pancsol.
Illata nyomban orromba kúszott.
Hoppá ez kókusz!
Eddig ártatlan a kép, bár intim.
Az illat elmém máris hozzád repíti!
Csobogó víz, kókusz illat, csempézett fal.
Szerelmem fürdőszobája!
Szívem a szám mosolyra húzza.
Tegye! Szeretem a belső meleget.
Nálad járok, kalandozok mindig.
Ha tudnád, tiltanád most is?
Nem hiszem, hogy oly zord szerető szíved.
Nem hinnék a szónak, ha kergetné lelkem.
Inkább szemed, mosolyod, lelked keresném meg.
Türelmetlen várom írásom, könyvünk elkészültét.
Bátorságot ad annyit, hogy eléd kerüljek.
Könyvünket hozzád elküldjem.
Szép szóval akkor megkérdem.
Szívesen veszed-e néha levélkémet?
Addig is sóhajból, emlékből építkezem.
Veled magamban beszélgetek.
Kókusz illat lám hozzád repített,
s remény csíráját őrzöm szerelmes szívemben.
Nézem a lapot. Rajta az arcod.
Simítom ujjam hegyével réveteg.
Egy évre száll vissza emlékem.
Kislány vigyázz, írtam s vágytalak.
Örömmel olvastalak.
Incselkedtünk sokszor, sokszor.
szóban, giffel, képpel és zenével.
Múlattuk a nappal s éjszakát egymás örömére.
Mélyedtünk egymás lelkébe, szemébe.
Része lettél életemnek akkor s az óta.
Olvasom írásunk folyton naponta.
Ma éppen a skype-ról másolt oldalakat.
Örültem s véltem hallani szavad.
Ahogyan sorról sorra olvastalak.
Szeretlek kicsi lány most is, mindig.
Felkereslek egyszer, ha megbánom is.
Eljátszom a gondolattal, hogy találkozunk.
Csillogó szemed rám veted. Lelkem is beleremeg!
Szemünkből a könnyek arcunkon ölelkeznek.
Nagy sóhaj kel útjára a lapot meglebbenti.
Tennem kellene, írni vagy telefonálni.
Nem merem.
Megbántalak vagy sebzek rajtad újra.
Vagy félek, hogy elutasítasz (joggal).
Így álmom megszakadna?
Ülök a vonaton, rád gondolok.
Gondolatban látom arcod, mosolyogsz.
Hallani vélem hangodat, nevetsz.
Évődsz, incselkedsz velem. Kedvesem.
Üres a fülke, belibbensz hozzám.
Szemem csukva, várok rád.
Tündér, angyal, ördög az voltál nekem!
Az voltál nekem A nagybetűs NŐ!
A fülkémbe belibbensz, de már nem ülsz az ölembe.
Szétfoszlik alakod, csak a vádló hangod hallom.
Annyira nem vagyok jó, hogy az életed megoszd velem.
Fáj, fáj nekem a vádló hang. Gyötör a gondolat.
Kötelesség és gyönyör osztja meg lelkemet.
Visszatérsz megint, mosolyogsz.
Kezdődik, megint incselegsz, vádolsz.
Eszembe jut megint a szójátékod.
Tudom, hogy tudod, hogy igazam van!
Nem hívlak, nem zaklatlak hónapok óta.
Mégis mindig mellettem, velem vagy!
A szerelmet te tanítottad meg nekem.
Vén fejemre, ifjú tűz szívembe.
Édes kín, a szakítás fájdalom.
A gondolat, hogy rossz döntés volt.
A gondolat, hogy helyre hozhatom.
Imádott nőm! A monitorról köszön.
Zötyköl a vonat, a fülkében magam.
Az alkonyat közelebb lopózik.
A nap mindjárt lenyugszik.
Az én szívem legnagyobb szobája tárva
s benne TE. Az életem leg jobb angyalkája!
Imádlak most is mindig mégis!
Hangodat vágyom szüntelen.
Mosolyodban fürödne a hűtlen.
Kicsi fészked képe villant most elébem.
Kicsi polcon CD s hangfalak szerényen.
Lágy dallal andalítón zenélnek.
Szerelmem lángja hevít s feszít.
Hangod hallom szelíden hív.
Pár lépcső felfele,
a puha lepellel testedet elfeded.
Túlzás a fedés szó ide.
Kiemeli alakod, izgalmas íveket.
Izgat! Lerántanám rólad íziben.
Kezem nem moccan.
Szemem a látványt issza hosszan.
Csillogó vonalak, ajkad résnyire nyitva.
Szemed ragyog.
Szeretlek nagyon.
Láttam egy hölgyet drappban, barnában, párduc sálban.
Rád gondoltam nyomban, szívem nagyot dobbant.
Csókolom kedvesem!
Szomorú esőben immár jó kedvem lett!
Fogom, telefonom e gondolatot gyorsan felrovom.
Szemüvegem kezemben, ismét te jutsz eszembe.
Ha a maszatot szétkened - idézlek -
nem lesz, jobb csak nem látsz ki belőle!
Írom a betűket sorban s látom, az eső jól van.
Csepp-csepp után pottyan.
Előző a következőnek mutat utat.
Cseppen, cseppen, cseppen.
Csillag, Csillag, Csillan.
Látom és arcod minden cseppel felvillan.
Nem bánom, hogy esik, rád gondolok.
Mosolyom kerekedik!
Kedvesem! Látlak még? Mosolyod lesz enyém?
Karom átölel és tartalak majd az ölemben?
Halk a remény s élénk az emlék!
Cseppek Csillag, cseppek Csillag cseppek.
Utolsó kommentek