Nézem a lapot. Rajta az arcod.
Simítom ujjam hegyével réveteg.
Egy évre száll vissza emlékem.
Kislány vigyázz, írtam s vágytalak.
Örömmel olvastalak.
Incselkedtünk sokszor, sokszor.
szóban, giffel, képpel és zenével.
Múlattuk a nappal s éjszakát egymás örömére.
Mélyedtünk egymás lelkébe, szemébe.
Része lettél életemnek akkor s az óta.
Olvasom írásunk folyton naponta.
Ma éppen a skype-ról másolt oldalakat.
Örültem s véltem hallani szavad.
Ahogyan sorról sorra olvastalak.
Szeretlek kicsi lány most is, mindig.
Felkereslek egyszer, ha megbánom is.
Eljátszom a gondolattal, hogy találkozunk.
Csillogó szemed rám veted. Lelkem is beleremeg!
Szemünkből a könnyek arcunkon ölelkeznek.
Nagy sóhaj kel útjára a lapot meglebbenti.
Tennem kellene, írni vagy telefonálni.
Nem merem.
Megbántalak vagy sebzek rajtad újra.
Vagy félek, hogy elutasítasz (joggal).
Így álmom megszakadna?
Utolsó kommentek