Szép leány, kedvesem, Pannácskám!
A reggeli nap mosolyog melegen rám.
Eszembe jutottál! Nem, nem.
Gondolatom mindig nálad jár.
A napról, ragyogásáról, szemed!
Melegéről, ölelésed idéztem fel.
Fájón hiányzol. Hangod nem hallhatom.
Nem hívhatlak skypen, telefonon.
Nem írhatok neked levelet, s e-mailt.
Olvaslak viszont! Olvaslak naponta.
Régi leveleid lapozom minden szolgálatban.
Örömmel megyek a dolgozóba,
oda s vissza úton mindig velem vagy.
S ha beértem mint régen.
Neked írok hosszan, szép emléket.
Összegyűjtöm versünket, levelünket.
Bánatunkat, örömünket, civódást és civakodást.
Dagad, dagad az iromány.
Talán regénnyé összeáll.
S ha így lesz, adott szavam megszegem.
Elküldöm neked, ha más nem is,
Kettőnk emlékkönyve lesz!
Utolsó kommentek