Szép arcodat ujjam hegyével becézem.
Bőröd alig, alig érintem.
Állod mozdulatlan, hagyod áhítattal.
Ragyogó szemed szikrázón mélyed enyémbe.
Mintha kiolvasnád mit látok tiédben.
Szerelmünk lángja izzik, tükröződik!
Érintésem, kedves mosolyod köríti.
Nem mozdulunk, csak az ujjam érint.
Sóhajunk sem száll, az idő megállt.
Ujjam siklik arcodról, a szád ívén megáll.
Óvatosan csókot lehelsz rá.
Körbe rajzolom lassan tétován.
Állad várja. Kissé megemeled.
Nyakad kínálod két kezemnek.
Csiklandós vagy alig várod,
két kezem a válladra találjon.
Sóhajjal emeled kebled,
láttodra én is remegek.
Kezeim ölelésre vágynak,
Kebled, mellett hátadon egymásra találnak.
Magamhoz vonlak, tartalak erősen.
Pedig menekülni nem is akarsz előlem.
Lágyul ölelésem csókoddal nyugtázod.
Véremben ez vet újabb hullámot.
Döntelek oldalra simulok s te
bújsz hozzám szorosan.
Sóhajunk s lelkünk együtt száll magasba.
Testünk marad lent összegabalyodva.
Maradunk, nyugszunk, a csomót nem oldjuk.
Egymás testében az időtől elbújunk.
Utolsó kommentek