Panka: Jaj, annyira nevetek!!!
Szóval? Benne vagy drága kis szerelmem?
Megpróbáljuk?
Miki: Szeretlek kedvesem!
Kéz csókom kisasszony.
Ohh pardon a bokája kivillant.
Ahh mely mámor.
Panka: Megpróbáljuk, hogy nem nedvesíted be a puncim minden nap,
és én meg nem állítom fel a szerszámod, szavakkal,
számmal, kezemmel, nyelvemmel????
Miki: Szabad lokniait, fürtjeit dicsérni? A gardedám meg engedi?
Panka: 
Miki: Oh a toalett tökéletes!
Szemem csak lesüthetem,
szépsége ragyog kisasszony!
Kecses kezében a goblein mint pillangó rebben.
Gyönyör, hogy a teremben
az időt önnel együtt tölthetem.
Ah Oh az öszi napsugár sudár alakján körbejár.
S mint egy angyal ragyog.
Oh bocsánat a látvány elragadot .
Panka: 
Na, micsoda arcodat fitogtathatod előttem, látod???
Miki: Egy teát?
Megtisztel.
Köszönöm több mint reméltem.
Kecses fehér kezében a csésze,
úgy bújik mint egy gerlice.
Gerliceként a szívem is rebben,
de jaj sokat engedtem meg.
Ajkaim zárom.
Csak egy sóhaj száll most.
garden mama csúnyán néz rám most.
Panka: Drága fiatal úr, kissé elragadtatja magát...
kérem parancsoljon indulatainak,
nem szokott ártatlan lelkem ily felemelő szavakhoz.
Miki: Lesütöm szemem,
Csak vigyorom széles.
Nem látja a mami, hortyog éppen.
Szép hölgyem!
Engedje, hogy reméljek!
A kezét megérinthetem egyszer?
Panka: Csak távozásakor nyújthatom a búcsúkézcsókra....
többet az etikett nem enged...
és neveltetésem sem.
Miki: AH bocsánat ha elragadtattam magam.
Szűzies lelkét durván ostromoltam.
Panka: khmm...hmm..ah, szemeimet lesütöm,
még a végén hírbe hoz a birtokon.
Miki: Szép kisasszony a híre oly fedhetetlen
tiszta lelkéhez kétség sem férhet.
Panka:pill...hozok valami ennivalót, éhes vagyok
Miki: Mosolyát is csak összetörten remélem.
Bátorságom sincs hogy öntől egy keszkenőt kérjek.
ÉHES A DRÁGA
Meglestem bocsánat az aprócska
tálat benne kecses ujjai turkáltak.
Szép piros ajkai diszkréten rejtik a falatot.
Csipeget csak a kisasszony.
Panka: pill
vagyok...
Miki: Ő lédysége ha szabad ilyen illetlen témát érintenem.
Aprócska pocakja, hogy van?
A falatok ki töltik az űrt?
Az éhség elcsendesül?
Panka: mindjárt nagyobbacska lesz....
igyekszem a zavaró illetlen hangjait megszüntetni
Miki: Oh pironkodom mily szellemes kiskegyed.
He He kiskegyed
Panka: nézze el nekem fiatalúr,
hogy tele szájjal szólalok meg, de ellenállhatatlan
éhségem most tudom csak csillapítani.
Miki: Pardon elragadott hangos tetszés nyilvánításom.
Szú rág vagy a kisasszony csámcsog?
Oly bájos.
Panka: neeeem, neeem!
Olyat nem tennék soha. Az bűn!!!
Miki: Akkor biztos a dada!
Panka: Apró falatkákkal oltom ajkaim kínját,
és deréktáji részem hangjait imígyen elhallgattatom.
Kielégült sóhajom, mely most kiszakadt belőlem,
csupán az éhség csillapodásának eredménye.
Miki: Talán hamarabb kel e kecses társalgást
megszakítanom mint gondoltam.
Lesz fuvarom haza.
Ha elő állt a kocsis kezem kendővel bucsút int.
De addig is had magasztaljam.
Bájai, erkölcse, tudása oly magas
mit apró pór nép fel nem ér.
Panka: Nézése minduntalan zavarba hoz,
tekintetem fel sem merem emelni,
éget e két szempár. Lázas talán Ön?
Mert hogy finom úri keze is
meg-megremegett a tea kortyolgatása közben....
házi orvosunk épp itt van, ha gondolja, szólok neki.
Miki: Lázam okozója bocsánat ha kimondom.
A kisasszony maga.
Szívem hevesen ver,
arcomba tolul a vér kedves hölgy a lázam öné.
Orvosa bármily jó nekem gyógyulást nem hoz.
Panka: jaj, fiatalúr! Orcámra szüntelen hozza a pírt,
nem győzöm elhessenteni nyugalommal!
Miki: Az Ön orcájának dísze, éke a pír!
Panka: Ide adná a legyezőmet?
Ott lapul Ön mellett a kanapén....
olyan meleg, fülledt itt bent a levegő...
Miki: Kocsisom elő állt és a munka vár.
Búcsúznom nehéz, de muszáj.
Szép leányka.
Búcsúra ígérte szép kesztyűs kezét.
Azt nyújtsa búcsúzóul felém.
Ahh mily gyönyör.
Finom csipke alatt kezét érzem
arra forró csókot lehelek éppen.
Bocsássa meg nekem indulatom.
A legyezője kisasszony parancsoljon.
Panka: most már mész haza?
Miki: Illetlen e hang.
Dolgozom és csak aztán megyek haza.
Az ajtó nyillik lassan kihátrálok földig hajolva távozom.
Panka:Nem értem szavát, s cselekedetét,
most hová kell rohanni, amikor az idő
épp teázásra alkalmas.
A kocsis nem ért volna rá hat órakor előállni?
Miki: Most dolgozom egy kicsit.
Utána hamarabb megyek mint szoktam.
Nem a lokomotív repít haza
ha nem egy külön fogat.
Az előbb szólít el kegyedtől.
De hamarább leszek estétől.
Csókolom
Panka: Na, szia te szemfényvesztő!
Annyira belemelegedtél az arisztokrata szerepbe,
hogy egy szavadat sem értettem a végén...
Utolsó kommentek