Vonat
Gondolok rád Csillag!
Gondolok rád Csillag!
A vonat zakatol alattam, hallgatom hajtogatja csak csak csak.
Fejem az ablaknak támasztva, fák közt a nap csak fel fel villan.
Egyedül vagyok, hajnal a műszakból ballagok.
Vibrál a fény, langyos. Hintáztat a vagon, álmos vagyok.
Hallgatom a kerekeket csak csak, szemhéjam le eresztem lassan.
Téged látlak mintha film peregne. Talán érzed, hogy figyellek.
Most ébredsz, mosolyogva nézel szét. A kéj beborít még.
Nyújtózkodsz lassan kezed a magasban, nézlek.
A vonat ringat a nap simogat.
Alakod mosolyod szemem mohón issza.
Hanyatt dőlsz az ágyra vissza.
Két formás lábad keresztezi egymást, a takaró sejteti a formát.
Öledben a takaró felgyűrve szememmel keresem, minden cm érdekel.
Két karoddal hátad mögött támaszkodsz most homorítasz.
Fejedet hátra hajtod. Hajad leomlott most.
Mosolyod még mindig kéjes.
Talán rám gondolsz ébredésed azért édes.
Csak nézlek gondolatban.
Zötyög a vonat az álom el el ragad.
A fülkében még mindig magam.
Táskámat ölembe veszem. A többit rád bízom kedvesem.
Ez az a pillanat mikor tovább már nem bírnám,
ha ott lennék nálad ledöntenélek és rád telepednék.
Hagynád, vagy szabadulnál? Önzőn a takaró szélét kutatnám.
Hátra hajtod fejed így csak a homlokod csókolom,
majd két szemed s arcod.
Füleid halk szavakkal keresném és ott rá csókomat letenném.
Szeretlek!
Túl csordul a szépség, bennem meg tornyosul az érzés.
Ki lesek a fülkébe gyorsan. Ne hozzon álmom kínos állapotba.
Hátra dőlsz meg adod magad egészen,
lábaid teszed egymás mellé gyengéden.
Takaród kihúzom alólam és gondosan lefejtem rólad.
Néznélek hosszan ha a vágyam hagyna,
nincs más rajtad csak a vékony tanga.
Oka van neki tudom, de kihagyni a képet nem tudom!
Kívánlak Akarlak nagyon!
Szemem után kezem simítaná tested, nyelvem nyakadon ereszkedne lejjebb.
Nyakad tövénél vállaid ívénél csiklandozna kicsit.
Ha nevetsz nagyokat ott tovább maradna.
Kezem combjaidtól jönnek felfele. Érzem hol lágy hol feszes.
Nevetsz viseled tettemet. Szemedbe nézek mindig ez a legszebb!
Lángot látok benne, talán az ördögöd ébred?
Tenyeremmel a hasadat befedem meleget érez és ad néked.
Arcom ismét bőrödet éri, nyelvem melledet kényezteti.
Kicsi a nadrág, meleg a nap a vonat hangosan halad.
Levegőt levegőt szippantok nagyot most alig kapok.
Egyik kezem meg lelte melledet, tenyerembe illik az a mérete.
Másik melledet nyelvem simítja körbe- körbe oda s vissza.
Tenyered érzem fejemen közben hajam túrja.
Adod a ritmust irányítod tettem úgy csinálom, hogy neked jó legyen.
Meleget érzek el önt egészen.
Megint körbe nézek, nem néznek.
Pedig izgalmam most már nyilván való.
De a magány most imádni való.
Lecsukom szemem ismét. Velem vagy tombol bennem az érzés.
Át ölellek hirtelen és hátamra fordulok azzal a lendülettel magamra emellek.
Nevetsz, hajaddal elfeded arcomat.
Rándul a vonat, állomás felszállnak sokan.
A táskám az ölemben marad.
Utolsó kommentek