Ülök a vonaton, rád gondolok.
Gondolatban látom arcod, mosolyogsz.
Hallani vélem hangodat, nevetsz.
Évődsz, incselkedsz velem. Kedvesem.
Üres a fülke, belibbensz hozzám.
Szemem csukva, várok rád.
Tündér, angyal, ördög az voltál nekem!
Az voltál nekem A nagybetűs NŐ!
A fülkémbe belibbensz, de már nem ülsz az ölembe.
Szétfoszlik alakod, csak a vádló hangod hallom.
Annyira nem vagyok jó, hogy az életed megoszd velem.
Fáj, fáj nekem a vádló hang. Gyötör a gondolat.
Kötelesség és gyönyör osztja meg lelkemet.
Visszatérsz megint, mosolyogsz.
Kezdődik, megint incselegsz, vádolsz.
Eszembe jut megint a szójátékod.
Tudom, hogy tudod, hogy igazam van!
Nem hívlak, nem zaklatlak hónapok óta.
Mégis mindig mellettem, velem vagy!
A szerelmet te tanítottad meg nekem.
Vén fejemre, ifjú tűz szívembe.
Édes kín, a szakítás fájdalom.
A gondolat, hogy rossz döntés volt.
A gondolat, hogy helyre hozhatom.
Imádott nőm! A monitorról köszön.
Zötyköl a vonat, a fülkében magam.
Az alkonyat közelebb lopózik.
A nap mindjárt lenyugszik.
Az én szívem legnagyobb szobája tárva
s benne TE. Az életem leg jobb angyalkája!
Imádlak most is mindig mégis!
Hangodat vágyom szüntelen.
Mosolyodban fürödne a hűtlen.
Utolsó kommentek