Miki Levele
Piknik
Olvastam esti leveled. Holnap majd arra felelek.
Elhívlak piknikezni, lelked babusgatni.
Egy képet osztok meg veled.
Piknikezni vagyunk egy csendes csalitos domb oldalon.
Kis tisztás körben bokrok.
Ha a nyakad nyújtogatod a bokrokon túl a domboldalt lejjebb a folyót látod.
Alattunk kockás pléd, kis kosár mellettünk.
Rajtad szoknya, felül blúz feszül.
Rajtam nadrág és ing.
Fatörzsnek támasztom hátam.
Két lábam között ülsz, hátad hasamnak támasztod.
Átkarollak.
Szemünket a távol vonzza.
Csendben ülünk a szó megszakadt, hallgatunk nagyokat.
Hátra hajtod fejed a vállamra, előre hajtom én is ajkunk összeér.
Csókra kél. Csókunk hosszú, nyelves, játékos.
Már nem érzem a tájékot.
Kezem a blúzodon gombot keres.
Kezem megfogod nem engeded.
Szemem meresztem.
Gondolatom látod rajtam, át cikázott (mi lelt?).
Nevetve vezeted tovább a forró öled felé.
Most öleli körbe kezemet.
Pajkos szemed csillan, hasra fordulva hátrébb csusszansz.
Sliccemen zipzárt kitárod, hímvesszőm vár ott.
Régi ismerős vagy neki, amint meglát vigyázzba merevedik.
Neveted s mint szűzlány egy újjal incselkedsz vele.
Majd szétvet az indulat, magadban jót mulatsz.
Látod mindjárt végem érzed keménységem.
Közelebb csusszansz csókot lehelsz fénylő fejére.
Nyelveddel terelgeted jobbra, balra. Ajkaid közé kaptad.
Előre hajlok két kezemmel a melled kétoldalt simogatom.
Több játékom nem maradt most.
Ámde te tombolsz, elemedben vagy nagyon.
Ajkad, meleg nyelved kényeztet, lihegek mindjárt végem.
Felkapod fejedet lejjebb csúszni hívsz engemet.
Felrántod szoknyádat, félre húzod tangádat.
Ravasz lány vagy nagyon, fél oldalvást ereszkedsz alább.
Egyik lábad lábaim közt, másik az oldalamnál kívül.
Mosolyodat látom huncut.
Látlak oldalról, s szemből egyszerre.
Imádlak, szeretlek.
A farkam mint ki otthon jár, helyére talált.
Nem tart soká a látvány.
Néhány mozdulat s az eredmény indul, el nem marad.
Hirtelen felpattansz, s hagyod gerjedelmem a nadrágomon.
Nevetsz, kacagsz, hangod ezernyi kis harang.
Fogod a kosárról a kendőt és törölgeted a kenendőt.
Játszottál velem kéjjel, neked nem sok jó jutott belőle.
Visszakapod! Megbosszulom!
Bosszúm édes lesz, ígérem.
Panka levele
Még élvezem a piknik hatását.
Még olvasom néhányszor varázsát.
Ösztönöm azt súgja, hamarosan elindul reakcióm válaszútra....
Lehet, még ma megkapod, lehet holnap olvasod,
de száraz nem marad nadrágod....garantálom!
Nyögésem remélem hallod, verejtékes biztosan arcod,
szemed kéjesen lesütve, éld bele magad ez ügybe....
Panka levele
a játék folytatódik
Rossz vagyok, bevadítottál.
Mégsem bánom, hogy engem "úgy" hagytál!
Bár bosszúdra kéjesen szomjazom,
azért még erődet újra próbára fogom.
Piknik után autóban ülve, elhelyezkedsz a vezetőülésbe.
Én melletted szoknyácskámba, hasonlítok szűzlánykára.
Indítasz, mint aki dolgát elvégezte, nyugodt lélekkel az útra rátérve.
Hazafelé veszed az irányt, szinte feleded, öled hogy kívánt.
A kisördög, a huncut persze, nem marad bennem csendbe.
Bár kielégítetlenül, de melletted ülve kedvem felderül.
Kívánlak, mit tagadjam?
Ölem közben majd felrobban.
Fél órája még rajtad ültem, naná, hogy nem hagyom ennyiben!
Vezetsz átszellemülten, jobbod nem a sebváltón pihen,
lágyan fogod vele kezem, cirógatod, nem ellenzem.
Az utat nézned kell figyelmesen, de én forgathatom fejem.
És ezt máris megragadom, közelebb húzódom.
Nyakadhoz odabújok, arcodra csókot nyomok, füledben nyelvemmel matatok.
Vezetsz feszülten, tekinteted az útról le nem veheted!
Szinte bilincsbe verve kell ülnöd, a kormánnyal vezetve az érzést tűrnöd!
Nevetsz, "hagyjál most bébi!", vezetés a figyelmedet kéri!
Makacs vagyok, rossz kis ördög, a lábam közt az eszem, dörmög.
Mégsem magamra gondolok, buja ötlet gondolataimban kavarog.
Kezem útjára indul, hiába zabolázod, szófogadatlanul.
Megmarkollak nadrágodban, felszisszensz jó hangosan.
Nevetésed megváltozik,nem akarod, de tested mégis vágyakozik.
Tűrnöd kell, nem tehetsz mást, vezetsz, bár az úton nem látni mást.
Szorítanád össze térded, ellenkeznél,
mégis kéred, érzem, ahogy beleremegsz, feszíted meg a testedet.
Jaj, te jó ég!
Milyen izgi, kezed a kormányt el nem engedheti,
kihasználom minden percét eme kínnak amit épp élsz! Sőt!
Tetézem egy mozdulattal, ne őrizzen a nadrágod hét lakattal,
durván, szinte letépve rólad, utat nyitok rajta magamnak.
Már lejjebb csúsztál megadóan, nevetésed olykor akadóan,
hallatja a megadásod, bevadít a sóhajtásod!
Közelebb csúszok hozzád, szinte rád tapadok
(persze te közben a kormányt fogod, gázpedált ötvenen tartod).
Hajolni készülök öledbe lassan,
hogy kezem munkáját számmal folytathassam.
Szemembe nézel egy pillanatra, könyörgő tekintet vágyam korbácsolja!
Már elvesztél, látom benned, kéjesen torzult a tekinteted.
Utolsó próbálkozásod rendre inteni engem,
egy hörgésed melyben kéred, ne tegyem.
Késő!
Egyetlen mozdulattal, fejem eltűnik az ablakból, számban a farkaddal.
Kemény újra, délceg, erős!
Lüktet érzem, nyelvemmel, kezemmel segítem előtörni fehér nedved.
Nyögésedtől ölem reszket.
Megrángásod az autó is érzi, még jó hogy az úton nem jön senki.
Hallaná a kitörő örömöd, ahogy a lávát számba kilövöd.
Tenyered a kormányra izzadt, felnevetsz, hisz szinte alig bírtad,
az autót úton tartani, de amit éreztél, tudod, máskor is fogod már akarni.
Felülök, helyemre betámasztok, ami történt, nekem is sok.
Letépem kezedet a kormányról, ölembe csúsztatom ujjastól,
fogom, úgy irányítom, gyorsan párszor ki-be húzom.
Nem kell semmi babusgatás, gyors mozdulat csak,
semmi más, kapkodom a levegőt hangosan,
megvan már az én utam.
Célba értem, ujjaid ájultan szorítom, forróságom neked adom...
Tetszett kedves?
Meddig bírod?
Olvasni sorom, s sorod?
Mikor lesz a napja annak, hogy mindezt majd kipróbáljad?
Írás közben kezem foglalt volt, de most megyek,
az ágyam s vágyam megvalósítom bátran...
Írj nekem kedvesem, az olvasást bírtad-e csendesen? Ölellek
Utolsó kommentek