Ködben úszik kék vonatunk, zörög, ráz ötven éves technika legalább.
Hajnali szürkeségben, párás légben, rázás-ringatássá vált át szerényen.
Látom gyermekkorom városának templom tornyát.
Körbe fordul, háta mögött néz vissza rám. Integet.
Megyek, fejemben kedvesem. Őt látom, nézem, felidézem.
Keveset fogtam kezét, sokat, sokat olvastam levelét.
Nevetve szálltak napok, esték és éjjelek vele.
Sok levelünk össze öltve ím könyvé érett, szép lett!
Néhány kísérő oldal, nyomda, könyvkötő és kész lesz!
Szerelmem fogadd jó szívvel, úgy ahogyan azt gyúrtam, szőttem össze!
Két kezedben tartva hozzon békét, örömöt lelkedbe.
Nekem öröm a készítése, hónapokon át fogtad kezem.
Öröm és emlék, szép minden sora.
Tucatszor olvastam, rendeztem szóról, szóra.
Hiba van benne tudom, de mutatnám, türelmetlen vagyok!
Nem kérek sokat, nem kérek mást csak jó szívvel gondolj rám.
Utolsó kommentek