Megyek a dolgomra a dolgozóba.
Szeretem ezt az utat!
Ilyenkor mindig velem vagy.
Rád gondolok most és arra,
tegnap mennyit kívántalak.
Áruházban voltam, nagyban, messze.
Folyton te jártál eszemben.
Mozgólépcsőt s a tömeget figyeltem.
Arcod vártam s véltem látni, reméltem.
Valószínűség! Eh, ostoba szám!
Szemem, lelkem egyre csak várt!
Hömpölygött a tömeg szüntelen.
Fiatalok, vének s közte minden korú népek.
Felmerült bennem egy olvasott gondolat,
nem hízelgő egy fiatal írta.
"Sárga nadrágos öregek"
Magamon végig s a tömegre néztem.
Rajtam drapp a korombelieken változó.
Homok szín, galambszürke, és igen az is.
Nem fekete, nem kék. És sötét a naci.
Nem baj, de igaz ki magára ad s vele az idő elszaladt.
Fiatalosnak tartja magát annak világos a nadrág.
Ülök az áruházi padon, gondolatom elkalandozott.
Gondolatom vissza hozzád szállt angyalom!
Dobban nagyot a szívem! TE vagy! Ott jössz!
A szemem megcsalt, mert elmém azt akarta.
Öröm teli mosolyom elröppent céltalan.
Nézem az özönlő népeket, nem a véneket.
Magam is ifjúnak érezhetem.
Ha itt ülnél most velem
úgy érzem, üres lenne az épület!
Utolsó kommentek