Nagy meleg, hőség. A bőröm ég.
Átázott nem rég, csurog a veríték.
Hűtöm magam, gondolatban veled.
Veled sötét parkban sétálok.
Meséltél elmúlt évekről,
gyermekedről ki szeretetben
e vidéken nőtt.
A parkba sokszor kijött.
Néztük a színház éjszakai fényét.
Meséltél.
Élveztem, hogy veled lehetek.
Vissza más úton andalogtunk.
Történeted időben közelített.
Szóltál német gyárról, rabszolgaságról.
Csókoltam a szádat.
Enyém voltál akkor ott egészen lányka.
Öleltem, most is ölelném derekad.
Elszállt a perc a szép emlék maradt.
Áldalak most is s az óta.
Reszket a lelkem kívánlak ölelni.
Veled éjszakákon át beszélni.
Tudom, hogy bölcs vagy és kemény.
Bízom benne, hogy foghatom kezed még.
Meleg van negyven fok közel.
Mégis remegés fog el.
Kívánom, kívánom szavad s mosolyod!
Kérdezted útban hazafelé,
tudom-e merre laksz, merre mennék?
Mutattam az irányt, pontos volt emlékszem.
Beszéltem a holdról mely mutatta kedvesem lakát.
Szívem az ki hozzád vissza talált.
Csókolom kedvesem! Emlékszem.
Szeretted a köszöntésem.
Meleg van.
Megyek a vonaton.
Tudod, ilyenkor mindig veled vagyok.
Szeretném e gondolatokat elmondani.
Félek, el fognak szomorítani.
Ha túlléptél emlékemen s boldog vagy,
nem kavarnám fel lelked, indulatodat.
Ha arra gondolok, hiányzom neked.
Öntelt vagyok és goromba.
Ha mégis csak kicsit is! Tudd
SZERETLEK
Utolsó kommentek