SKYPE
Miki: Ügyes vagy! Tudsz irányítani, a felnőtt teendőkben is. 
Panka: Azt mondod? Irányítottam már esetleg nálad is?
Miki: Ne szerénykedj! Igen és jól tetted.
Panka: Irányítottam?
Én pedig úgy emlékszem, nem iiiiiis!!!!!! tudtad a dolgod,
kérted, amit szeretnél, vagy megálmodtál...
én meg hagytam magam odaadóan..
Miki: Boldog vagyok!
Panka: Szerintem te különben sem vagy olyan kis szerény,
mint amilyennek mutatod magad.... csak okosan csigázol vele.
Miki: A szemed is jó.
Panka: Gyámoltalannak tűnteted fel a dolgaidat,
mögötte meg egy vérbeli profi bújik.
Miki: A profit nem vállalom, max jó a beleérzésem.
Panka: Miért?
Te nem tartod magad annak?
Miki: A profi szerintem a gyakorlottság fogalmát is
magában hordozza. Nekem nincs gyakorlatom.
Csak nagy jóindulatom.
Panka: Nincs gyakorlatod????? te jó ég, hát mi lenne,
ha még az is lenne? 
Miki: Eltudod képzelni? Oszd meg velem.
Panka: Én úgy gondolom, ha két ember szereti egymást,
akkor meg kell szűnnie a korlátoknak, tenni ami jól esik,
figyelni a másikra, és ha valóban nagy a szerelem testben,
lélekben, akkor nincsenek gátlások,
nem szabad hogy legyenek, ősi ösztönből kell cselekedni,
fejet vesztve...
Miki: Mi hozzuk ezt a formát.
Panka: Szerintem is...és ez tök jó....már beszéltünk róla.
Arról, hogy milyen hamar megtörtént
egy csomó minden, rossz érzések nélkül, kitárulkozva.
Miki: Amit leírtál az így kerek és egész.
Sem megtoldani, sem elvenni nem lehet, kell belőle.
Panka: Töprengek is rajta sokszor, hogy tényleg milyen dolgok
megestek velünk két találkozás alkalmával...
Másnak egy életben sem biztos, hogy ennyi jó jut.
Miki: Mintha egy test lennénk.
Mintha egy lélek
Egy akarat
Mi!
Panka: Igen!!! Te is szoktál ilyeneken gondolkodni?
Hogy mennyire jó az összhang
majdnem ismeretlenül köztünk?
A rezdülések....a mozdulatok....a vágyak...az összhang...
Miki: Sokat gondolok rád! Töprengek, képzelődöm, álmodozom.
Át élem gondolatban azokat a rövid perceket.
A Közös perceket kedvesem.
Panka: Az jó. El sem hiszed,hogy a napjaimban
én is mennyit elmélkedek kettőnkön.
Talán öt perc sem telik el, és ugrik be újra egy kép
Vagy olyan ami már megtörtént, vagy olyan,
ami még nem....de talán megfog.
Miki: Mozdulat egy gesztus, egy pillanat
vagy villanás és máris ott a varázs.
Panka: Ma felugrottam a barátnőmhöz hazafelé.
Vagyis a lakásba, ami itt van mellettünk,
oda költözik a nagyobbik lánya,most renoválják, szépítgetik,
egy órácskát segítettem én is.
Miki: És mit láttál? Festenek vagy már túl vannak rajta?
Panka: Szedtem le az ablakról a fóliát...egyszer csak megszólal Dóra:
Te meg mi a fenén vigyorogsz ott az ablakba?
Miki: ?
Panka:Én? Miért? Vigyorgok talán? –mondom.
Nevetett, mondja, igen vigyorogsz, mint a birsalma a kredencen!
Elnevettem magam, és mondom neki,
hogy klassz gondolatok jutottak eszembe, és biztos attól...
Miki: Szeretném látni azokat a gondolatokat.
Hogy fejeződött be a diskurzus?
Biztosan vissza kérdezett Dóra.
Különben nem a legjobb barátnő volna.
Panka: Nem beszélgettünk részletesen, mert ott volt a lánya is...
Miki: Csillag versét olvastam. Nagyon, nagyon.....
El akadt a szavam. Gyönyörű!
Panka:
Miki: Nevetnek, s ha kell sírnak is néha
szerelmük titkos...
de mégis az ég ajándéka!
Ezt te írtad.
Míg olvastam sírtam.
Panka: Ez komoly?
Igazi könnyeket csalt ez a kis démon a szemedbe kedvesem? 
Miki: Igen.
Nem rakom ide a könnyes smilet, mert akkor nem hiszed.
Panka: Most megint szétáradt bennem a melegség...
de nem szexre gondolok.
Az ilyenek a szívembe markolnak...
Nem tudtam aludni....felkeltem,
leültem a géphez gyorsan,és amit éreztem,
az már jött is belőlem, leírtam neked.
Miki: Szívedet ne markolja,
lágyan simogassa!
Be kopogok.
Egy csókot adok a pitvarában
s bepillantok minden kamrájába.
Zord arccal nézek szét benne.
Ami bánt azt elűzöm menten. 
Panka: Édes vagy...szeretlek melengesd a szívem jó sokáig.
Miki: Két kezem körbe fogja.
Tartom, vigyázok óvatosan. Érzem, hogy dobog.
Tartom.
Boldog vagyok! Meleget adok és érzek.
Többet mit kérhetnék tőled
Utolsó kommentek