Skype
Miki: Amikor eljön azaz idő, hogy csendesen beszélgetünk.
NE BÁND. Folytatom.
Úgy képzelem, hogy az ölemben ülsz hátadat a mellkasomnak támasztod,
én átölellek. Hosszan csevegünk és sokat nevetünk.
Panka: Igen, az jó. Szeretek nevetni általában, és veled meg pláne!
De ezeket a dolgokat is jó megdumálni,
ettől vagy emberi nekem, mondtam.
Rettenetesen féltem, amikor Manóka írta este,
hogy buli van a másik csevgő falon
Haragudtam rá, hogy elvesz tőlem
Miki: Ezt az érzésed rögtön fogtam. Ne vedd nagy képűségnek.
Erre gondoltam.
Itt maradtam veled, simítom az arcod kedvesem.
Panka: Ez nem nagyképűség, nem is tudod, mekkora öröm ez nekem.
Vetted rettegésem?
Miki: Mosolyod kedves nekem, elmerülök benne,
mint gyermek az anyja ölében.
Panka: Szeretem, ha nézel, olyan igazian teszed,
olyan őszintén, elűzöd minden félelmemet.
Hálás vagyok érte
Miki: Őszinte ember vagyok. Szeretlek nagyon.
A mosolyod olyan melegen lágyan ölel
mint a karod. Két szemed őszinte örömmel nézem.
Panka: Olyan hihetetlen, ami történik velünk...
de élvezem mégis minden percét,
kellesz nekem és kész! Vedd tudomásul!!!
Miki: Vagyok neked, szeretlek és te is teheted ezt velem.
Panka: Megszelídítettél, felelősséggel tartozol!
Ezt ne feledd! Szeret egy lány, magadba
bolondítottad, szavakkal, tettekkel, ne játssz vele, csak ennyit kérek!
Miki: Rá gyújtottál?
Panka:Nem...
Miki: Te vagy a kis róka?
Panka: Igen...ez egy hatalmas mondás, a bibliám a könyv.
Miki: Én is szeretem. Nagy ellenszenvvel sokáig kerülgettem.
Felnőtt fejjel szántam rá magam, hogy elolvassam.
Nagyon megfogott!
Nem játszom veled, vigyázok rád.
Panka: Most hagyjalak egy órácskát aludni,
vagy inkább tartsalak ébren? Őszintén.
Miki: Most már nem lehet aludni indul az élet.
Indulnak a munkások ezzel együtt a telefonok.
Panka: Akkor?
Miki: Kérdezz vagy mondj valamit. Szépet naposat.
Panka: El van telve az egész lényem veled!
Életet leheltél belém, a kemény,
agilis nő újra egy védtelen kis macska,
akit óvni kell, szárnyad alatt dédelgetni...
Miki: Kicsi lány vagy nekem. Szeretgetni való édes.
Bújj hozzám védelek.
Gyámoltalanságod erőt ad nekem.
Miki: Szeretlek, féltelek.
Panka: Bújok...szorosan beléd...az ágyunkban,
ott fent a kuckóban, a boldogság tengerében.
Melleden találom meg nyugalmamat, kapaszkodom,
lábam összefonom a tiéddel, így alszunk békében,
szétáradó eufóriában.
Miki: Úgy legyen, aludni össze bújva, fonódva jó veled.
És az ébredés akár egy tündér mese.
Panka: Erős karod biztonság nekem a hétköznapjaimban,
gondolataim kellemesen áradnak napközben, mert tudom,
azt akarom tudni, hogy tartozom valakihez,
akinek én is jelentek valamit.
Miki: Kinyitom óvatosan a szemem, és te fölém hajolva mosolyogsz bele.
Tartalak karommal.
Ébren és álmomban is szorítalak. Vagy nekem kedvesem.
Panka: A lelkemet érinted minden szavaddal, a csókod iszom minden percben,
a simogatásodtól borzongok most is, pedig itt sem vagy,
de érzem a zsigereimben léted.
Már kitörölhetetlenül belém égtél....nyomot hagyva örökre.
Az életem részévé váltál.
Miki: Örökre, örökre jó hallani visszhangzik fejemben.
Életed részévé válni öröm nekem,
nem felejtem felelős vagyok érted.
Panka: Köszönöm, igaz szerelemmel szeretlek, nem bánom,
ha ezt nem szabadna mondanom,
mégis megteszem. Szeretlek őrülten!!!!!!!
Miki: Ki tiltaná neked, hogy mond? Hogy érezd?
Szerelemtől szép az élet.
Köszönöm én is.
Öröm veled átélni, érezni.
Utolsó kommentek