Panka: Mindig te adod alám a lovat kedvesem, nem veszed észre?
Én meg abból indulok ki, hogy más vagy mint az átlag,
ezért valószínű sokkal több kell az érdeklődésed fenntartásához,
mint holmi hagyományos módozatok....ez zavar össze.
Miki: Nem kell más! A fantáziálás egy dolog.
Ha ölellek egyszerűen hosszan az is jó nagyon!
Panka: Akkor most ölelsz? Megölelsz hosszan? Kérlek....kérlek...
Miki: Igen! Gyere közelebb, fogd meg az egeret. Érzed a meleget?
Én is azt teszem.
Panka: Széken ülsz? íróasztalnál?
Miki: Igen.
Panka: Akkor mögéd állok...hajtsd a fejed a mellemre, dőlj nekem.
Megmasszírozom a fejedet...
Miki: Az jó lesz! A tarkóm merev most nagyon.
Panka: Csukd be a szemed...érezd a kezem, most szorítva a halántékodon kőröz,
megyek feljebb a fejtetőd felé, erősen, lassan nyomva haladok.
Majd a homlokodra, körbe már sokkal lágyabban...
Miki: Csukva a szemem.
Panka: Simítom a homlokod, a fejed a mellemen támaszkodik,
megyek ismét feljebb, erősebben nyomom ujjaimat.
Előre döntöm fejed, a nyakadnál, fülednél matatok...
Miki: Jó nagyon
Panka: ...erősen masszírozom most a nyakad, tarkód, fel és le,
oldalt is, füled mögött is, most mintha nyögnél, mert talán fáj,
de tudom, jó ez a fájdalom, majd ellazulsz tőle kedvesem...
Miki: Vállalom.
Panka: Kicsit leereszkedem hozzád, oldalról a füledet megpuszilom,
óvatosan, nem bele, nehogy csengjen tőle.
A nyelvem is picit érinti, de csak puhán, lágyan...
Miki: Igen, így vágytam. Csináld meg ne állj.
Panka: ....nem csak füleden időzök, apró csókokat kapsz mellé,
alá, oldalra az arcodra, icipicit megnyalva téged, érzem kiráz a hideg...
Miki: Borzongok tényleg. Édes kis dög vagy, így szeretlek!
Érezlek.
Panka: ...közben a tenyerem, inkább ujjaim,
körmeim a szakálladban kotorász, finoman, nem durván,
a fejed hanyatlik, azt is tartom, a játékot abba nem hagyom.
Haladok előre, fordítok fejeden aprót, szád a számhoz közelítem...
Miki: Hagyom. Kezed kívánom. érezlek körülöttem.
Panka: Ne! Ne! Ne fordulj felém, hagyd, majd én csinálom!
Ne sürgess, ez most nem erotika, csak a fejed, nyakad lazítom.
Mi van?
Miki: Élvezem!
Panka:Hogy élvezed? Na neeee....
Miki: Álomba ringatsz. Hajamban ha matatsz.
Szakállam hosszabb, most már marad.
Nem fordítom fejem, ezt kérted.
Folytasd én meg ezt kérem.
Panka:....elértem a szádat számmal, a csókokat,
pici lágy puszikat már nem is számolom,
talán száznál járhatok, kaptál-e már ültő helyedben ennyit?
Merev tarkódon ez enyhít?
Miki: Ennyit soha. A merevség vándorolni kezdett. A nyakam elernyed.
Panka:......hozzád érek számmal, csak éppen, alig érzed, mégis megrándulsz,
rendületlenül csókolom apránként haladva, nyelvemmel megnedvesítem,
nehogy összeragadva fájdalmat okozzak.
Éppen csak hozzád érek...kezem persze közben nem áll,
a hajadban masszírozva turkál.
Olyan sóhajfélét hallok torkodból...talán nekem dorombol?
Miki: Nagyon jó, jó nagyon. Szeretem ha a hajamban matatsz.
Lassan elernyedek fent
Panka:....visszacsókolnál már, érzem vágyódásod, de nem szabad,
a szádat hagyd nyugodt helyzetben,
csak önuralom kérdése, ne rángatózz,
hagyd, hogy dolgom végezzem.
Szemed jön. Mindkettőt csókolom puhán, ne nyögj, ne lehelj rám,
kicsit kuncogok, élvezem a pillanatot...
Miki: Kis boszorka
Panka:....körmöm még mindig szántja a hajadat, erősebben,
mint eddig, de még véletlenül sem fájdalmasan, ezt onnan tudom,
hogy kinyílik a szád, és levegőért kiált,
na meg az a kéjes sóhaj, ami felszakad belőled...
az engem is megindít kicsit...
Miki: Türtőztetem magam. Ezt kérted tőlem. De te meddig?
Panka: ....érzem a görcs lazul tarkódból, fejed tartod,
de elvenni nem akarod, mellembe fészket csinálsz neki, s hagyod,
hogy a csókjaim közben a szádban kissé beljebb türemkedjek,
keresem nyelved...
Miki: A nyelvem is tartom, meg lesz.
Panka:...megadóan nyílik a szád, nem szorítod, ellazítod, visszacsókolsz,
szinte ugranál, de két kezem a válladat tartja,
nem enged a mozdulatra....
Miki: Nem mozdulok, te diktálsz. Megadom magam
Panka:....még mindig a hátad mögött állok,
válladon a kezem lassan lejebb ereszkedik,
mellkasod felé settenkedik....bebújnak ujjaim az ingedbe,
hideg a kezem, a melleid viszont égetnek.
Arcom a nyakadba fúrom, odahajtom, csókollak még mindig lágyan,
hagyod, hagy csináljam...
Miki: Hagylak, vágylak, csináld csak
Panka: ......hátrahúzom a fejedet, állad tartom, alatta az arcom,
harapdálja nyakadat, mintha elharapni akarná gigádat,
persze finoman, hogy fájdalmat ne okozzak...
de a vágyam nem tagadom, már érezhető a bugyimon...
Miki: Ha elharapod most azt sem bánom. Csak csináld, várom
Panka: ....szorítod a karfát, izzad rá tenyered,
hiába csinálsz unott fakír arcot, a nadrágod elárulja érzésedet.
Kezem lecsúszott az egyik....lábad közé esik,
úgy mintha véletlen volna, persze tenyerem ágaskodó
fegyvered megmarkolja. Elszabadul a pokol...
Miki: Most már tudod
Panka: ...erre már én sem tudok nyeglén reagálni,
szemem írisze csíkba szűkül,
ez talán a leglátványosabb jele annak,
hogy az ölem kéjjel van már tele...
Miki: Kéjjel telt öled tölteném már én is.
Panka: ....nem láthatod, hol a másik kezem,
mert még mindig a hátad mögött vagyok,
bár teljesen rád hajoltam közben,
öledben lévő kezem téged ingerel,
a másik lassan magamban veszik el.
Csókunk kiteljesedik, már nem játszunk,
önfeledten csókolunk, sóhajaink szabadon szállnak,
hangot adva az éjszakának...
Miki: Nyelvem nyelvednek válaszol.
Puhán csókolsz erősen fogsz. Izgatsz a kéj ízét
előre vetíted. Mind kettőnk testét ügyesen hevíted.
Panka: .....hirtelen mozdulattal, nem bírva a vággyal,
forgószékeden pördítek egyet,
s mire észbe kapnál, már a terpesztett lábaid előtt térdelek...
vajon mi következhet?
Miki: Szemem kerek. Erre a felelet mi lehet?
Panka: ....még mindig a karfát szorítod, bár már harcolsz a mozdulattal,
hogy fejem megfogd, és a hajamba túrj...inkább hátraszeged fejed,
és ebbe tested beleremeg.
Ez az a pont, amikor f elszökik vérem,
és már nem gondolkodom, csak teszem a dolgom....
Miki: Tedd csak édes
Panka: ....farkasszemet nézek veled, a kezem tudja a dolgát,
nadrágodon keresi gombját, lassan haladok lépésről-lépésre,
nézem arcod rezdüléseit rettenetesen élvezve...
Miki: Kínzol mégis a kéjt hozod. Boszorkányom ezt meghálálom!
Panka: ....rántok egyet rajtad, hogy a széken kissé előre mozdítsalak,
már fogod a fejem.
Nem harcolok, a két kezeddel a szám a farkadra irányítod.
Ráhajolok. Iszonyú kedvvel és vággyal tövig nyomom rajta a számat,
szorítok tövében párat, felordítasz szinte,
persze csak a kéjtől elvetemülve....
Miki: Szerszámom a szádban szinte felrobban
Panka: .....nyelvem dolgozik, remegsz belé....ettől én is hullámzom,
a ritmusod magamba kívánom, de most más a tervem,
ölembe fegyvered nem engedem.
Szomjas vagyok sóváran várom,
hogy belém lövelld minden kívánságom...
Miki: Adom adom ahová kéred, de érzem mindjárt végem!
Panka: .....elcsuklik a hangod, nyögésed te is hallod,
bár talán épp önkívületben, a lábaid befeszülten,
egy nagy lükés a torkomnak....
szerszámod MOST ROBBANHAT.
Érzem, nyelem, nyögök, s nyögsz velem...
Miki: ÁÁáááhhhhh!! Robban ki belőlem!
Lüktet még párat, próbálja oltani a vágyat.
Gyönyörömnek nagy mestere vagy, csodállak, imádlak!
Panka: Várok. Számban tartalak, nyálam s spermád keveredve,
a torkomnak jó a kedve.
Kiélvezem minden percét, ahogy a farkad a házába visszatért.
Melengetem, meg ne fázzon, kiszívom utolsó cseppjeit,
leitatom apró könnyeit.
Miki: Látom arcodon a boldogságot, harccal teli kéjes mámor.
Levegőt még most sem kapok.
Lihegek csak az izgalomtól.
Arcodat simítom kedvem nagyon jó.
Bár lábra állni most nem tudok.
Lecsúszok hozzád a földre. Óvatosan átölellek.
Remegő testünket egybefonva tartalak két karomban.
Panka: Kapsz pár percet....pihenj kedvesem, lazítsd el feszülő idegeid,
csukd be a szemed, őrizd a képet, az érzést, mit okoztam.
Mit okoztam? Tudhatom?
Persze szerelmemet vallatni nem akarom...
...és készülj, mert te jössz!!!!!!!!!!!!!
Így nem hagyhatsz kielégületlenül...
Utolsó kommentek