Panka levele
Ébresztő
Hajnalban meglátogattál Kedves.
Alvást csak tettettem,
nem láthattad, hogy szempillám rebben,
ügyes voltam, éberen aludtam.
Nem akartam felébredni.
Jó volt ilyen nyugalomban veled lenni.
Érezni érintő csókodat, megélni simogató karodat,
bőrömet égető pillantásodat.
Szemem mozdulatlan.
Átadom magam az édes perceknek, de most nem a szexnek.
Így is jó.
Azért nem mozdulok.
Pedig ujjaid lágy érintésének nehéz ellenállni,
mégis türelmesen fogom az estet kivárni.
Oly mosolyogtató, ahogy simítasz,
óvatosan, szinte félve....ezer évig elviselném,
de tudom az idő kevéske.
Hozzám bújsz, átölelsz, gondolod nem érzem?
Eggyé olvadok veled a sötétben.
Tudom, most te is csak erre vágysz,
hátamra fordulok, de nem látsz, csak érzed,
ahogy lazán ernyedten megbújok biztonságos ölelésedben.
Talán a kismacska fúrja így magát anyja meleg bundájába,
gondoskodó szeretetre vágyva, csukott szemét ki se nyitva,
hisz tudja, ott van a legjobb dolga.
Egy percig így maradtunk.
Ha valaki látna, nem is tudná kihámozni, melyik. melyikünk lába,
testünk eltűnik egymásba.
Erős karod úgy ölel most, olyan nyugalommal,
nem is akarom, hogy jöjjön a hajnal!
A fény lesz az ellenségem, elvisz mellőled engem.
Megállítanám az időt, szuszognék veled egy-kettőt,
nem mozdulva, nem kapkodva,
csak mozdulatlanságban összegabalyodva.
Mégis moccansz, óvatosan, besimítasz takarómban,
melegséged ő őrizze, neked menned kell sietve.
A csókodat már távolról érzem, zuhanok a messzeségben,
álmodom tovább az álmot, ami éberen látott.
Várni foglak, megfogadom, melegséged jutalmazom.
S ha majd te alszol mélyen, én fordulok hozzád szépen,
ráfonódok a hátadra, beletúrok a hajadba,
nagyon halkan sóhajtozom, s nem tudhatod, mi a bajom.
Nem izgatlak, csak simítlak, szorosan magamhoz szorítlak,
és majd akkor nyitod szemed,
amikor egy könnycseppem a válladon pereg....
Utolsó kommentek